Emberek a ködben, a világvége Szatmárzsadányban

A pokol felé vezető út is állítólag jó szándékkal van kikövezve - ezt azonban legalább olyan nehéz megállapítani, mint ahogy a Szatmárzsadány felé vezető út alkotóelemeit. Aszfaltra utaló jelet ugyanis egyre kevesebbet lehet találni. Az ígéretek szerint mindez jövőre teljesen megváltozik majd.

„Reményeink szerint tavasszal végre elkészül a Szatmárzsadány felé vezető út", jelentette ki az év utolsó sajtótájékoztatóján Dorel Coica. Szatmárnémeti polgármestere aztán gyorsan hozzátette, az idén elvégzett munkálatok csak azt célozták, hogy az ott lakók civilizált körülmények közepette tudjanak közlekedni. „Sajnos egyelőre csak erre volt pénzünk", jött a válasz arra az újságírói felvetésre, hogy a korábbi ígéretek szerint már ősszel el kellett volna készülnie az útnak.

Szatmárzsadányra nem túl egyszerű eljutni. Az első nehézséget a dupla vasúti átjáró jelenti rögtön a város szélén. Lámpa vagy sorompó nincs, csak Szent-András kereszt. A sínek melletti raktárépülettől nem látni rendesen balra, aki nem szatmári, annak pedig nem egyértelmű, hogy használatban van-e még egyáltalán a vasútátjáró.

Néhány szász méterrel odébb a következő szintjárónál már van lámpa. Áthaladva rajta azonban elfogy az út! Pontosabban az addigi aszfalt földes-kavicsos-sóderes útra vált. Ez a burkolat aztán nem lesz se jobb, se rosszabb a következő közel 2,5 kilométeren. Azaz Szatmárzsadány túlsó végéig. Normális esetben 30-35 km/h-nál nagyobb sebességgel képtelenség haladni - vagyis nem érdemes.

A poros, fagyos út egyetlen sejtelmes vízióvá olvad a december végi ködben a környező mezőkkel, fákkal, oszlopokkal. A falu a messzi távolban sejlik fel házaival, templomával, akárcsak a ködben közeledő kerékpáros. Az út mellesleg éles ellentétben áll a mellette épülő vagy elkészült modern házakkal. A korábbi falut 1968-ban csatolták Szatmárnémetihez, benne valamivel több, mint ezren élnek. Az infrastruktúra ugyanakkor már évtizedek óta komoly problémát okoz.

Az előző polgármester az aszfalt kátyúzásával igyekezett orvosolni a helyzetet, a mostani a jelek szerint inkább a kavicsozást választotta. Hogy melyik a jobb megoldás? Most talán kevesebb az egyenetlenség, a gödör. De az is tény, hogy ez még távol áll attól, amit a XXI. században az Európai Unióban civilizált útnak lehet nevezni. És nehéz elképzelni, hogy tavasszal azzá válhat.